Jubileumi Osztálytalálkozó Göncruszkán 2019. 08. 17.
"Ma nem tanulni jöttünk, ma szívünk ünnepel." Ötven éves osztálytalálkozó Göncruszkán 2019.08.17. 1961-1969-2019
- Képalbum-50 éves találkozó-Művelődési Ház
- Képalbum-50 éves találkozó-óvoda, iskola temető látogatása
50 év után nem könnyű megszervezni, összeegyeztetni egy találkozót úgy, hogy az egykori osztályból már csak hárman lakunk a településen, szétszóródtunk a a nagyvilágban. Jó dolog ez az internet, ha nem is mi, de gyerekeink, hozzátartozóink felfigyeltek a hívó szóra és sokan segítettek. Néhány hónap alatt sikerült mindenkit felkutatni.
1969-ben 23-an ballagtunk. Közülünk négyen már meghaltak. 19 élőről visszajelzés érkezett, 14-en itt voltak, a tizenötödikkel betegsége miatt telefonon létesítettünk élő kapcsolatot. Négyen egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem tudtak eljönni. Pedig mindenkit vártunk… Külön öröm volt, hogy Kalocsai Klári néni is itt lehetett velünk. Ő volt az elsős tanító nénink, később felsőben három évig osztályfőnökünk.
A Művelődési Ház volt ifjúságunk színtere, sok emlék kötődik ide, ezért itt rendeztük meg a nagy találkozást. Osztályfőnöki órával indítottunk. Nosztalgia sétán megnéztük a református egyház gondozásában működő megújult óvodát és iskolát, Sohajda Levente református tiszteletes kíséretében. Sétánk fontos része volt a temető, ahol elhunyt osztálytársaink és szüleink sírjára vittük a megemlékezés virágait.
A közös ebéd, az estig tartó vidám együttlét minden pillanata telítve volt örömmel, szeretettel, emlékkel.
Nagy köszönet minden osztálytársnak, hozzátartozónak és a helyi önkormányzatnak a segítő munkáért… nagy volt az összefogás, a segíteni akarás…sokat tettetek azért, hogy a szombati nap ilyen emlékezetes legyen!
Jó volt újra látni, ölelni Benneteket!
Elhatároztuk, hogy öt év múlva ugyanitt, újra találkozunk! Bízva abban, hogy addig tovább nem fogyatkozunk…
Szeretettel az egykori osztálytárs: Czentnár Ilona
Kollárné Czakó Zsuzsanna:
Mindig szivesen látogattam, látogatok haza Göncruszkára. Torokszorító beérni a faluba, végigmenni a Fő utcán, a házunk előtt, ki a temetőbe… De ez az alkalom különleges volt. Egyszerre volt nosztalgikus, megindító és vidám.
50 év után találkozni az egykori osztálytársakkal! Mindannyian változtunk, mégis úgy éreztem, hogy meg tudtunk maradni egyszerű falusi gyereknek, minden megjátszott póz és szerep nélkül. Őszintén és kendőzetlenül tárultak fel az 50 év eseményei a sikerekkel, kudarcokkal és tragédiákkal együtt. Mindannyiunk élete, sorsa arról árulkodik, hogy ez a falu és ez az iskola, az egyházi közösségek, szüleink és tanítóink, tanáraink és lelki pásztoraink olyan szilárd erkölcsi értékrenddel és életre szóló munícióval ruháztak fel, és bocsátottak útra, hogy meg tudtuk állni a helyünket minden körülmények között.
Ezt akkor, 14-15 évesen nem fogtuk fel, ehhez el kellett telni néhány évnek, talán 50 évnek is, hogy visszanézve érteni és értékelni is tudjuk. Megköszönni, meghálálni már nem sok lehetőségünk maradt. De ez a találkozó abban mindenképpen segített , hogy elgondolkodjunk… Hálásan köszönöm magam és osztálytársaim mevében Czentnár Icának a profi szervezést. Bizonyára sokáig fogunk még emlékezni erre a találkozóra, és töltekezni az itt szerzett élményekből.