Göncruszka

Az 1956-os forradalomra emlékeztek Göncruszkán

Képek a megemlékezésről (klikk)

A fotókat ifj. Bártfai István küldte.

Tisztelt Polgármester Úr, Tiszteletes Úr, Kedves Gyerekek, Hölgyeim és Uraim, Kedves Emlékezők!

A mai napon arra az október 23-ára emlékezünk, amikor a magyar emberek nemet mondtak az elnyomásra, a végtelen kiszolgáltatottságra, 1956-ban.
Nemet mondott a nép arra a politikára, amely megfosztotta az embereket termelőeszközeiktől, termékeiktől, igen sok esetben lakásaiktól, s embertelen nyomorba taszítva megalázta emberi méltóságukat és betiltott egyetemes jogokat.
A szovjet szuronyokon hatalomra jutott kommunista párt következetesen sarcolta az ország lakosságát, a gazdasági rendszert pedig teljesen idegen érdekeknek szolgáltatta ki. Állandó volt a riogatás, az ellenségkeresés, a fenyegetés napirenden voltak a letartóztatások. A lefüggönyözött fekete autók a rendszer rettegett jelképeivé váltak.
Ez a sötét, szigorú, embertelen időszak sem tudta megtörni a szellemet: jellemző e korszakra a következő vicc:
Két rab összekerül a börtönben:
– Te miért kerültél ide? – kérdi az egyik.
– Izgatásért. Szidtam a rendszert. – válaszolta a másik.  – És te?
– Nyugtatásért. Azt mondtam, úgysem tart ez már sokáig.
A rabnak igaza lett. 1956 október 23-án a pesti, a debreceni egyetemisták békés demonstrációt szerveztek: változásokat, független nemzeti politikát, demokráciát, az erőszakos mezőgazdasági kollektivizáció leállítását, szabad parlamenti választásokat követeltek. A tömeg folyamatosan nőtt, a munkások tömegesen csatlakoztak a diáksághoz. A kb. 100 000 fős tömeghez csatlakozó egyenruhások letépték sapkájukról az ötágú vörös csillagot, az idegen hatalom jelképét, s kivágták a zászlókból a szovjet mintájú címert.
Így kezdődött az októberi forradalom és szabadságharc.
A folytatás tragikus: az ávósok a fegyvertelen tömegre géppuska tüzet zúdítottak. Háztetőkről és repülőgépekről is lőttek és elkezdődött a véres küzdelem. Az egész világ megrendülve figyelte szabadságharcunkat, de egyetlen állam se vállalta a nyílt kiállást. A forradalmat és szabadságharcot a szovjetek elfojtották, s következett az embertelen megtorlás: Magyarországon mintegy négyszáz embert, a Szovjetunióban további több száz foglyul ejtettet végeztek ki. Több tízezer embert bebörtönöztek, internáltak. Mindezt az amnesztia ígérete ellenére. Úgy, hogy a résztvevők jelentős része elmenekült az országból. A magyar események jelképpé váltak az elnyomott kelet-európai és más országoknak. Gyógyíthatatlan repedést, sebet ejtettek a rettegett szovjet birodalmon!
Ma, 2011 október 23.-án talán távolinak tűnik ez a világ. A boltok roskadoznak az áruktól, fegyveres harcot manapság már csak számítógépen vívnak a fiatalok. De ma is sokan éheznek és fáznak, s bár többpártrendszer és demokrácia van, nyögjük a kommunista diktatúra hagyatékát. Nyögjük a hatalmas államadósságot, amelynek csak a kamataiból egész Borsod megyét évente jól lehetne lakatni. Nyögjük a rossz szerződéseket, az állami vállalatok szétesése miatt is keletkezett munkanélküliséget, és az 1947 és 1989 között a diktatúrában, valamint az 1994,1998 közötti, és a 2002, 2010 közötti időszakban, a kommunista vezetők utódai, szellemi, vér-szerinti örökösei által eltüntetett ezermilliárdok hiányát.

1956 október 23-án összefogott a nemzet. Összefogott azért, hogy mindenkinek, aki ilyen-olyan módon a diktatúra áldozata, jobb legyen. Hogy legyen kenyér és tej, szabadság és demokrácia, hogy az ártatlanul börtönbe, büntetőtáborba hurcoltak kiszabaduljanak, az erőszakkal szétszakított családok egyesüljenek. Hogy legyen szabad vallásgyakorlat, s hogy az emberek visszakapják elrablott ingó-ingatlan vagyonukat.
Ma talán nincsenek problémák? Vannak. Van munkanélküliség, van éhezés, emberek tucatjai fagynak halálra a hideg évszakokban, emberek ezrei élnek az utcákon, erdőkben, táplálkoznak kukákból. Vannak gátlástalan bankok. És vannak politikusok, művészek, értelmiségiek, akik haszonélvezői voltak a diktatúrának, nagyon jól éltek és élnek, és mindent megtesznek, hogy az időt álló értékeket felpuhítsák, mint pl.: a tisztesség, a becsület, a fegyelem; a munka becsülete; az emberi méltóság megőrzése; és az örök erkölcsi értékek.
Ne engedjük, hogy megmérgezzen: a média egymást alulmúló szenny műsorai; a drog, az alkohol. Ne engedjük, hogy a hírvilág, az alvilág és a pénzvilág uralja szellemünket.
Kedves emlékezők! Fogjunk össze tehát, mint ahogy 55 évvel ezelőtt történt. Nem kell fegyveres harc, de kell odafigyelés, kell jóindulat, kell tenni akarás. Kell kiállás egymásért és önmagunkért. Ne várjuk, hogy minden problémánkat valaki megoldja helyettünk. Sok minden megváltozott már. Vajon melyikünk gondolta volna két évvel ezelőtt, hogy 2011 év végére 10 százalékkal csökken az államadósság, vagy hogy újra megnyílik az általános iskola Göncruszkán? Keressük a munkát, neveljük gyermekeinket mi magunk, a jóra, a szépre, az igazra. Tegyük rendbe környezetünket, segítsünk egymásnak, vagy ahogy nagy költőnk Kölcsey mondja:

„Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”