„SULINFÓ” Erdei táborban a hidasi iskolásaink
Szeptemberi táborozás Telkibányán
/A nevelők szemével./
Kistérségi pályázat segítségével 30 hidasnémeti, 6. osztályos tanuló tölthetett el egy szűk hetet a telkibányai Aranyásó Erdei Iskolában, ahol a programok révén abaújszántói és helybeli gyerekekkel köthettek ismeretséget.
Erdei iskola lévén, a hátizsákba könyv és füzet is került, de a tábornyitás és a táborzáró tábortűz közötti időszak nem a hagyományos értelemben vett tanulásról szólt. Az ismeretszerzés más módszerekkel zajlott. Az itt töltött öt nap fő gerincét az egészséges életmóddal kapcsolatos foglalkozások alkották olyan előadókkal, akik közel tudták hozni a gyermekekhez az egészséges táplálkozás, a mozgás szükségességét, de mélyen megérintette őket a drogokról és más káros szenvedélyekről szóló előadás is. A gyerekek kipróbálhatták az elsősegélynyújtás és újraélesztés technikáját, és bár fogorvoshoz senki nem szeret járni, meglepően lelkesen hallgatták a gönci fogorvos előadását is.
Az igazán emlékezetesek mégis a szabadidős programok voltak: számháború a telkibányai gyerekekkel, sportvetélkedők az abaújszántóiakkal, közös kirándulások, túrák kőzetgyűjtéssel fűszerezve, éjszakai bátorságpróba, vaddisznóetetés, „rókavadászat”, a kalandpark kipróbálása, karaoké, képzőművészeti foglalkozás, gátépítés a patakon, az esti szobaösszejövetelek, a tábortűzre való közös készülődés izgalmai, a csoportfoglalkozások. De még a reggeli torna és a szobák rendjének pontozása sem rontott azon, hogy a gyerekek felszabadulva, élményekkel feltöltődve búcsúzzanak el a tábortól és az új barátoktól szeptember 17-én.
És hogyan élték meg ezt a táboroztató tanárok? /Bortnyákné Urbán Hajnalka, Mátrai Józsefné/ Rácsodálkozás a tanulók magatartására, amelyet néha megzavart a „szarvasbőgés és a telihold”, rádöbbenés arra, hogy milyen nagy a szakadék gyermek és gyermek ismeretekre nyitottsága között, 24 órás készenléti állapot, hiszen a felelősség óriási volt. S bár az utolsó napon leginkább a „mosott rongy” jelző illett ránk, mégis a nagyszerűség az, ami megmaradt ezekről a napokról. Hiszen a táborozás, a közösen eltöltött idő jó alkalmat adott a csapatépítésre, egymás megismerésére, annál is inkább, mivel osztályfőnökként az idén kezdtük el az együttműködést ezzel az osztállyal, az én kis „csiri-biri” csapatommal.
Mátrai Józsefné osztályfőnök
A táborozó csoport
Hogyan őrzi az erdei tábori emlékeket és élményeket Bodnár Bence 6. osztályos tanuló?
Idén a tanév másképpen indult, legalább is a mi osztályunk számára, mint a többi. Nagy örömünkre kaptunk egy hetet, amit Telkibányán tölthettünk el erdei iskolában.
Busszal érkeztünk a tábor helyszínére, s mindjárt nagy öröm ért bennünket, mert felfedeztük a focipályát. Faházakban szálltunk meg, melyekben kilencen voltunk elhelyezve. Nem semmi volt ezt az ismeretlen helyzetet megszokni!
Az első nap észrevétlenül eltelt, pedig így, visszagondolva, számtalan dolgot csináltunk. Volt tábornyitó műsor, csoportszervezés, a feladatok ismertetése, az egész heti program megismerése, de rengeteg játékidő is, amikor focizhattunk, kártyázhattunk, beszélgethettünk, és ismerkedhettünk a más iskolákból érkezőkkel.
Másnaptól aztán napirend szerint zajlott az életünk. Reggel frissítő torna, majd ágyazás, rendrakás. Ez a mi szobánknak nem igazán ment jól, így az értékelésnél le is maradtunk a többiektől. Háromszor étkeztünk egy nap, isteni finom ételeket főztek nekünk a szakács nénik.
Az étkezések közötti időt pedig játékos tanulással, különböző előadások meghallgatásával, és egyéb, szórakoztató programokkal töltöttük ki. Sok okos dolgot hallhattunk az egészséges életmódról, a helyes fogápolásról, de izgalmas volt megismerni a környéken megtalálható kőzetféléket is. Tanár néniék is sok jó programot találtak ki nekünk: számháborúztunk, versenyezhettünk, és volt „rókavadászat” is. A bátorságpróba még úgy is nagyon szórakoztató volt, hogy mindenki rettegett, hiszen ez már késő este volt.
Jó volt, hogy Bárczi tanár bácsi képzőművészeti foglalkozással lepett meg bennünket, s az is, hogy igazgató néni is kijött, s a második este tartottunk egy fergeteges karaoké partit. Mindenki énekelt torka szakadtából!
Minden napra jutott valami különlegesség. A kalandpark szinte mindenki számára újdonság volt, s bár saját magunkért is izgulhattunk, mi mégis osztályfőnökünknek drukkoltunk a legjobban.
Aztán észrevétlenül elérkezett a csütörtök este, a záróbuli, a hangulatos tábortűz ideje. Egy kis műsorral igyekeztünk még emlékezetesebbé tenni: a szántóiak citeráztak, a telkibányaiak táncoltak, mi pedig egy dallal búcsúztunk.
Pénteken már alig vártam, hogy hazaérjünk, mert legyőzött a honvágy, mégis azt mondhatom, hogy ezt a hetet soha nem fogom elfelejteni. Az átélt élményeket mindig megőrzöm az emlékeimben, s remélem, a következő években is lesz lehetőség arra, hogy az iskolánkból mások is, s talán még én is eljuthassunk
erdei iskolába!
A híranyagot és a képeket ifj. Bártfai István küldte
